Úgy vélik, hogy a piócák analgetikus és gyulladáscsökkentő hatásokat fejtenek ki, hogy elkerüljék a gazdaszervezet általi észlelést a táplálkozás során. Ennek ellenére eddig nem sikerült izolálni semmilyen ilyen hatású analgetikus molekulát a piócák váladékaiból. Így a tanulmányok indirekt mechanizmusokra összpontosítottak ennek elérésére. Például néhány tanulmány jelezte, hogy egyes kininázok és antistasinok gátolhatják a kinin–kalikrein mechanizmust, amely egy fő nociceptív útvonal. Több információ áll rendelkezésre a gyulladáscsökkentő hatásokról.
Az antistasint a H. officinalis (mexikói orvosi pióca) izolálták, és mint erős faktor Xa inhibitorként és a kinin–kalikrein rendszer gátlójaként szolgál. A faktor Xa egy protrombin aktivátor, amely kritikus szerepet játszik a véralvadási kaszkád közös útvonalán. A kinin–kalikrein rendszer szintén kapcsolódik a véralvadási kaszkádhoz és jelentős szerepet játszik a gyulladásos válaszban. A kutatók azt állítják, hogy az antistasinnak mind antikoaguláns, mind gyulladáscsökkentő hatása van, de a jelenlegi tanulmányok gyakran az antikoaguláns aktivitásra összpontosítanak, amely úgy tűnik, hogy a domináns hatásmechanizmus. A Ghilanteneket szintén megtalálták a Haementeria ghilianii (amazóniai pióca) váladékában, és magas szerkezeti homológiát mutatnak az antistasinnal. Csak kevés adat áll rendelkezésre antikoaguláns hatásaikról, és más lehetséges funkcióik vitatottak további tanulmányok hiánya miatt.
A piócákból származó tripszin inhibitor (LDTI) három izoformával rendelkezik (a, b és c), és a hízósejtek proteolitikus enzimeinek gátlásával hat. Az LDTI, egy Kazal-típusú szerin proteáz inhibitor, különösen a hízósejtek tripszinjét, de a tripszint és a kimotripszint is gátolja. A hízósejtek tripszinjei szerin proteázok a sejtgranulátumokban, és felszabadulásuk gyulladásos reakciókat okoz. Ezek a hatások szorosan kapcsolódnak a kinin–kalikrein rendszerhez, a kemotaxishoz, a leukocita aktivációhoz, a vazotaktív hatásokhoz és ennek megfelelően a fájdalomkeltő interakciókhoz. Szintjük korrelál allergiás és gyulladásos betegségekkel, például anafilaxiával, asztmával és artritisszel. Az LDTI a hízósejtek tripszinje, tripszin, kimotripszin, trombin és plazmin inhibitora, de a faktor Xa, plazma kalikrein és neutrofil elasztáz gátlásának hatásai vitatottak. Még a hízósejt tripszinjének gátlásával is előreláthatóak a gyulladáscsökkentő hatások potenciális előnyei. Azonban a rekombináns LDTI különböző tanulmányokban következetlen hatásokat mutatott, így nehéz megítélni az LDTI valós klinikai hatásait.
Az Eglin C az emberi neutrofil elasztáz és kathepszin G inhibitora. Ez a két enzim az immunrendszer szerin proteázai a kimotripszin családban, amelyeket polimorfonukleáris neutrofilek azurofil granulátumaiban tárolnak és a gyulladásos válasz részeként szabadítanak fel. Az Eglin C gátlása csökkenti a szabad oxigéngyökök szintjét a neutrofilekben és megelőzi a szöveti gyulladást és pusztulást. Tesztmodellekben az Eglin C potenciális terápiás ágensnek bizonyult sokk és emphysema kezelésében. További tanulmányokra van szükség más potenciális hatások kimutatásához, de maga a molekula ígéretes. Más izolált Eglinok hasonló módon hatnak, ami gyulladáscsökkentő hatásokat eredményez. Egy másik leukocita elasztáz inhibitor a ciszteinben gazdag guamerin, amelyet a H. nipponia (koreai orvosi pióca) izoláltak. Ugyanebből a piócából izolálták a piguamerint is, amelynek gátló hatása van a kalikreinre és a tripszinre. Ahogyan korábban említettük, a hirustasin (Hirudo antistasin) egy szerin proteáz inhibitor és a kalikrein, tripszin, kimotripszin és kathepszin G inhibitora. Az H. medicinalis (európai orvosi pióca) és H. officinalis (mexikói orvosi pióca) izolálták. Különállóan bdellineket és bdellastasinokat detektáltak mint tripszin, plazmin és sperma akrozine inhibitorokat. Az emberi neutrofil elasztáz és kathepszin G aktiváló hatásai vannak a faktor X (protrombin aktivátor) és fokozó aktivitásai a faktor XII és szöveti faktor számára, így ezeknek az anyagoknak a gátlása további antikoaguláns eredményeket okozhat, de ez a terület további kutatást igényel.
A komplement C1 komponens kritikus szerepet játszik a komplementrendszer klasszikus útvonalában. A pióca váladékaiban a komplement C1 inhibitora egy 60-70 kDa fehérje, de a hatásmechanizmus csak részben ismert. Ez a fehérje csak egy része lehet a fehérje poolnak, amely sokféleképpen gátolja a komplement rendszert. Emellett az eredeti C1 inhibitor az emberekben elnyomja a faktor XIIa, faktor XIa, plazma kalikrein és trombin működését. Ez az anyag mind a véralvadási kaszkádot, mind a kinin–kalikrein rendszert gátolja. Jelenleg nincsenek adatok a pióca C1 inhibitor hasonló hatásairól, de lehetséges, és további kutatást igényel.
A karboxipeptidázok (kinináz 1) gátló hatásának mechanizmusa vitatott. A karboxipeptidáz N és M enzimek részt vesznek a kinin lebontásában, ami B receptorok agonizmusát eredményezi, amely bradikininhez kapcsolódó gyulladásos választ okoz. A karboxipeptidázok pióca váladékkal történő gátlása nem befolyásolja a bradikinin hatását a B2 (konstitutív) receptorokon keresztül, de megakadályozhatja a B1 (indukálható) receptorokat. Bár ez a két receptor alapvetően hasonló mechanizmusokkal működik, kimutatták, hogy a B1 receptorok a krónikus gyulladással kapcsolatosak, míg a B2 receptorok az akut gyulladással. Erős korrelációkat találtak a B1 és gyulladásos betegségek, például a sclerosis multiplex, az asztma és a rheumatoid arthritis között. Azonban a tanulmányok jelezték, hogy a bradikinin hatása nem korlátozódik ezekre a receptorokra, így a karboxipeptidáz gátlás lehetséges gyulladáscsökkentő hatásai vitatottak és külön kell tesztelni őket.